Minden május 1-jét a Nenénél töltöttük az unokatestvéremékkel és minden évben ugyanaz volt a menü, mert mi ragaszkodtunk hozzá. Istenien főzött! Alig vártam a felvonulás végét, mert én bizony még lengettem a piros-fehér-zöld papírzászlócskát a recsegő hangszóróból üvöltő 'Éljen május 1-je...' ütemére a tribün előtt. A Nene, mert mindenki csak így hívta, az anyai nagyapám húga volt, egy igazi, saját, úrisági varródát vezetett és mi voltunk a legközelebbi családja. Emlékszem a cipőire, a selyemkendőire, a rózsaszín rúzsaira, amit az előszobában lévő tükrös fésülködő asztalka fiókjában tartott. De leginkább a szépérzékére és a finomságára, ami törölhetetlenül él bennem és folyamatosan inspirálóan hat rám. Nála természetes volt, hogy a szép nyári reggeleken a kertje emblematikus éke, a hatalmas cseresznyefa alatt reggelizzünk pizsamában, a hófehér damaszt abrosszal megterített asztalon, Zsolnay porcelánból. Nála a vaj sosem a hűtőben volt, hanem a kredenc felső polcán, mert így könnyebb volt a pirítósra kenni. Nála a cseresznye cseresnye volt és a lekvár mindig dzsem. Nála mindig béke volt és nyugalom, és mindig azt mondta 'Mert rend a lelke mindennek!'. Annyiszor hallottam, hogy el is hittem és ez lett az életre szóló motívációm! És mert rend a lelke mindennek, Isten éltesse Nene az emléked, mert a május 1-jék valójában a május 2-dikai születésnapjaid voltak!
Májat sütni nem valami nagy varázslat, de lehet olyan szépen tálalni, amitől írtó nehéznek és írtó drágának tűnhet. A májakat megmostam, elfeleztem és a fehér hártyákat, zsíros részeket eltávolítottam. Serpenyőben hevítettem kacsaszírt és lassú tűzön 4-5 percig a máj mindkét oldalát megpirítottam, majd fedő alatt további 10 percig sütöttem. Annyi zsiradék kell, hogy legalább a feléig ellepje, de fűszerezni szigorúan csak a végén szabad, különben kemény lesz. 30dkg 2 fő részére elegendő. Ugye nem bonyolult?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése