Én ma pizsamában maradok! Lustálkodom, zenét hallgatok, mégpedig a Christmas with Babyface albumot, amit az Ankától kaptam. DJ lesz ám :-) A 40-dik születésnapjára leptük meg egy tanfolyammal, amit magántanulóként végez és még OKJ vizsgát is tehet a végén. Komolyan! Annyira vicces volt, amikor über titokban kutakodtam és a már jelenlegi tanárával egyeztettem. Azt hitte, hogy egy fiatalka lányról van szó, mert említettem, hogy születésnapra lesz, meglepi, ez a vágya táttáráttátá. Aztán úgy a végén, amikor már mindent egyeztettünk, elhangzott, hogy amúgy 40 éves nő. Na, itt pár pillanatra megállt a levegő is! Némi aggodalmat éreztem a vonal túlvégén, de sikerült meggyőznöm a Lajost, hogy jó lesz, nem fog benne csalódni, mert egy rendkívüli teremtés! Így is lett!
Anélkül, hogy bármilyen spirituális nyomatékkal fejezném ki magam, ezzel a történettel pont az az üzenetem, hogy nem létezik késő a vágyainkat megvalósítani! És hogy miért van most időm írkálgatni? Mert az én mai napi vágyam megvalósult, magától készül az étel! Nem álldogálok a lábas mellett. A főzéshez ugyanis előkészület kell, némi odafigyelés és terítés. Semmi több!
Amikor vásárolok, mindig előre több mindent kigondolok, hogy ne legyenek feleslegek a hűtőben. Kacsamellből egyszerre 3 féle ételt készítek. A Misinél mindig két tenyérnyi nagyságú egy mell. Amikor formára vágom a rose-hoz, a széléből van, hogy töpörtyűt sütök és leszűröm a zsírt, de van amikor elválasztom a húst a zsíros résztől és ezt az egytálételt főzöm. A zsírt ettől függetlenül szintén elkészítem.
A húst kockákra vágtam és kacsazsíron picit megpirítottam egy lábasban. Sóztam és borsoztam, pár babérlevelet és néhány csipet majorannát adtam hozzá, majd fele-fele arányban felöntöttem vizzel és vörösborral, aztán fedő alatt főzni kezdtem. Amikor majdnem egészen jó puha volt a hús, hozzáadtam kockázva sárgaburgonyát, karikázva sárgarépát, néhány karika póréhagymát, pár gerezd fokhagymát és tovább főztem. A folyadékot fele-fele arányban pótoltam. A végén brokkoli is került bele, ami azért nem korábban, mert hamar megfő és szétesik. Így viszont látványra is szép lett. Az összetevő arányait a hús mennyiségéhez mértem, vagyis pont annyi a zöldség összmennyisége, mint a húsé. De valójában ezt az ízlésre bízom!
Anélkül, hogy bármilyen spirituális nyomatékkal fejezném ki magam, ezzel a történettel pont az az üzenetem, hogy nem létezik késő a vágyainkat megvalósítani! És hogy miért van most időm írkálgatni? Mert az én mai napi vágyam megvalósult, magától készül az étel! Nem álldogálok a lábas mellett. A főzéshez ugyanis előkészület kell, némi odafigyelés és terítés. Semmi több!
Amikor vásárolok, mindig előre több mindent kigondolok, hogy ne legyenek feleslegek a hűtőben. Kacsamellből egyszerre 3 féle ételt készítek. A Misinél mindig két tenyérnyi nagyságú egy mell. Amikor formára vágom a rose-hoz, a széléből van, hogy töpörtyűt sütök és leszűröm a zsírt, de van amikor elválasztom a húst a zsíros résztől és ezt az egytálételt főzöm. A zsírt ettől függetlenül szintén elkészítem.
A húst kockákra vágtam és kacsazsíron picit megpirítottam egy lábasban. Sóztam és borsoztam, pár babérlevelet és néhány csipet majorannát adtam hozzá, majd fele-fele arányban felöntöttem vizzel és vörösborral, aztán fedő alatt főzni kezdtem. Amikor majdnem egészen jó puha volt a hús, hozzáadtam kockázva sárgaburgonyát, karikázva sárgarépát, néhány karika póréhagymát, pár gerezd fokhagymát és tovább főztem. A folyadékot fele-fele arányban pótoltam. A végén brokkoli is került bele, ami azért nem korábban, mert hamar megfő és szétesik. Így viszont látványra is szép lett. Az összetevő arányait a hús mennyiségéhez mértem, vagyis pont annyi a zöldség összmennyisége, mint a húsé. De valójában ezt az ízlésre bízom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése