A Timi most Németországban dolgozik, de volt idő, amikor nekem segédkezett. Szakácsnak tanult. Emlékszem, itt evett először rákot. Olyan kedves pillanat volt! Amikor előkészítettem az alapanyagokat rögtön vágta, hogy tejben áztatjuk, fokhagymás szósz töröröröröm.... Mondtam á-á! Majd, amikor ízlelgette a falatot, hálásan mosolygott az élményért.
Tigrisrák. Nyersen szürke színű, általában kapható fej nélkül. A homorú felén, a kis nyúlványok a lábacskái, amik segítségével nagyon könnyen lehámozható a páncélja. Itt nem kell konkrétan teknős kemény páncélzatra gondolni, vékony, rugalmas kabátról van szó. A farkát esztétikai szempontból általában meghagyom. A gerincénél, azaz a domború oldalánál egy kicsit végig bevágom, mert a keserű íz elkerülése végett muszáj a bélcsatornát, a fekete kis csíkot eltávolítani. Ezt könnyen, egy mozdulattal ki lehet húzni. Só és frissen őrölt bors, majd forró olaj a sütéshez.
Csodálatos színfolyamat, ahogyan elkészül. Mindkét oldalát pár percig kell csak sütni, egészen pontosan addig, amíg a halvány, áttetsző test belül kifehéredik, kívül pedig konkrétan rákvörös lesz. Túlsütés esetén kemény lesz a husi! Nem tartott 15 percnél tovább.
Itt rizotto rizzsel tálaltam, amit kevés tejszínnel és néhány szem apróra vágott fekete olivabogyóval kevertem össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése