2014. 12. 01.

Epres rebarbara pite

Nyissunk ki egy üveg bort és az előkészületek alatt fogyasszuk el a tartalmát!
Alapvetően imádom nézni az alapanyagaimat. A színüket vizsgálgatom, az illatukat tesztelgetem, elképzelem, hogy milyen zöldfűszerrel tudnék egy új ízt komponálni, vagy hol lehet markánsabbá, illetve támogatóbbá tenni azt a bizonyos összetevőt.
Eper. Szép függő vagyok, de nem feltétlenül a nagy és piros szemek a zamatosak. Pont olyat sikerült vennem, ami szinte mézédes, de kevésbé látványos. Nem is lehetne remekebb!
Rebarbara. Számomra ez a szó mindig megszemélyesül. Mindig az jut eszembe, hogy újratöltve. Semmi nyelvi kapcsolódás az angol jelentésével, nem tudom miért tekintem fegyvernek ezt a gyönyörű színű zöldséget. Mert a rebarbara bizony zöldség, formára a zellerre hasonlító, savanykás ízű szálas zöldség, ami eperrel csúcs kategória.
20dkg zablisztet összemorzsoltam 10dkg vajjal, 1 csipetnyi sóval és egy kis csészényi tejjel. A kezünk melegétől a vaj egyre képlékenyebb, megkönnyítve a munkát, de azért ügyelni kell arra, hogy csak morzsolva elegyedjen a tészta, ne pedig gyúrva. Amikor szép egyneművé vált és egy kisebb cipót tudtam belőle formázni, fóliával letakarva beraktam a hűtőbe, amíg a tölteléket elkészítettem. Most jön a pillanat a sütő bekapcsolására 180fokra!
Megmostam fél kg epret, leszedtem a levélkéit, a zöld száracskákat és megfeleztem őket. Gyönyörű pirosak voltak! Megmostam két szép hosszú rebarbara szálat, levágtam mindkét végét és úgy kisujjnyi vastagra, vagy vékonyra szeleteltem. Miven olyan kiválóan édes volt az eper és én amúgy is a természetes ízek harcosa vagyok, így nem cukroztam. Nekem nincs piskótasütőm, ezért egy kerek formájú csattos formát használtam. Jó vastagon kivajaztam, még az oldalát is, megszórtam szeletelt mandulával és jött a tészta. A cipó méretű gombócot sodrófával, annak hiányában a már üres boros üveggel (!) szépen kinyújtottam pont a formánál úgy 3cm-rel nagyobbra. Ügyesen belehelyeztem a sütőformába, finoman belenyomkodtam, megszórtam mandulával és beleöntöttem a tölteléket. A forma oldaláig érő tésztát egyszerűen visszahajtottam és villával lenyomkodtam, mintáztam. Ez nem kötelező, de szép így! A tetejére került a mandulából, aztán 40 perc alatt megsütöttem.
Jöhet a porcukor a tetejére! Meg mascarpone mellé és itt a hmmmmm érzés.....!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése