2014. 12. 02.

Afelia - ciprusi egytálétel

Sok olyan kedves ismerősöm van, akit azért ismerek, mert van kutyám és ez komoly közösség. Vannak olyanok, akiket pedig azért, mert a kutyám, a Theo valamiért kiválasztott.
2 éve októberben a reggeli sétánk során őrülten rohant egy teljesen idegen párhoz. Azonnal utána szaladtam és rögtön szabadkoztam a dörgölözései és a kézharapdálásai miatt, amiről sajnos nem tudom leszoktatni. Hamar kiderült, hogy nem magyarok és egyáltalán nem bánják a kedves, tolakodó hízelgést, mert nekik is van egy goldiejuk, aki Oliver, aki közel annyi idős, mint a Theo és, akit már nagyon hiányoltak. Minden jót kívánva egymásnak folytattuk a sétánkat, ők pedig elindultak az ellenkező irányba.
Este kicsit csúsztunk a sétával, de bármily hihetetlen ugyanez a jelenet zajlott le! Ugyanezzel a párral! Beszélgetni kezdtünk, telefonszámot cseréltünk, mert nem hittük, hogy ez véletlen. Azóta Kalia Gregoriou-val, az én ciprusi barátnőmmel sok élményt osztunk meg egymással, sajnos online, mert távol vagyunk egymástól, de érdekes mód van, hogy ráérzünk egymás nagyon érzékeny hangulatára. Ez sem véletlen! Mint ahogyan az sem, hogy a nagybátyját Theonak hívják!
Arra kértem, hogy küldjön nekem olyan ciprusi ételt, amit gyakran készítenek és ami nagyon is helyi specialitás. Afelia a neve ennek az egytálételnek, amit már többször készítettem és amit ugyanolyan szeretettel osztok meg itt, mint amilyen szeretettel kaptam!
Fél kg sertéskarajt felkockáztam, 4 evőkanál koriander maggal és ezt a mennyiséget ellepő vörösborral hűtőbe tettem pár órára. Olivaolajat melegítettem és a lecsepegtetett husikat megpirítottam rajta, majd hozzáadtam a szintén fél kg elnégyelt sárgaburgonyát, amit szintén megpirítottam egy kicsit. Ügyelni kell arra, hogy ne tapadjon az étel a serpenyő falához! Ekkor sóztam és borsoztam, majd ráöntöttem a boros páclevet és annyi vizet, hogy ellepje és így főztem tovább addig, amíg kellemesen puha lett a hús és a krumpli is.
Az az illat, ami közben terjeng! Nos! Azért most került fel ez az étel ide, mert eddig nem maradt, amit lefotózhattam volna!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése