Eldöntöttem, hogy kicsit lassabban fogok bánni a fékekkel és minden olyan ételt, amit soha nem kedveltem, vagy valaha valamilyen kellemetlen emlék, illetve illat miatt nem ettem, újrapróbálom. Így lettem saját magam versenytársa, bírája és győztese is egyben.
Kezdem a kaporral. Hát én még a szagát, és itt szándékosan nem illatot írok, sem bírtam! Az anyai mamáméknál mindig kapros túrós volt a lepény is és a rétes is, ezzel engem teljesen lenullázva. Tegnap viszont vettem egy csokorral. Nem kevertem össze semmilyen más zöldfűszerrel, ez valamilyen véletlen megérzésből történhetett. A currys sütőtökkrém levest a tök nyakából főztem, meghagyva a dundi testet nassolni, amit 40 perc alatt 180fokon megsütöttem. A sütési idő attól is függ, hogy milyen vastag szeletekre, illetve karikákra van vágva. Lényeg, hogy puha legyen. 30 perc sülés után kristálycukrot szórtam rá, ami a végére szépen karamellizálódott a tetején. Célszerű sütőpapíron sütni, ami könnyebben tisztíthatóvá teszi a tepszit, főleg ilyenkor. A sülési idő alatt egy maréknyi diót durván felaprítottam és összekevertem 3 evőkanálnyi enyhén cukrozott túróval. Aztán ott volt a pulton a kapor. 'Na eljött a te időd!'. Azért úgy nagyon módjával, aprítottam egy keveset a túrós masszába, amit a tök elkészülte után rákanalaztam a felhalmozott zöldségre.
Véletlenek nincsenek és most úgy érzem: I love kapor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése