2014. 12. 27.

Cukkini saláta cukkini sajttal

Ép testben ép lélek! Vagy fordítva? Mindegy! Van az úgy, hogy ordít a szervezetünk, vagy a lelkünk a törődésért és olykor figyelmen kívül hagyva a jeleket csak megyünk tovább. Csináljuk, tesszük, végezzük és adunk, adunk. Aztán sajnáljuk magunkat még több erőért, megújult energiákért, amikért már küszködünk. Döntenem kellett! És aztán saját napot tartottam. Egy teljes napot! Az én napomat. Lelkiimeret furdalás nélkül. 4 órás gyógytea-masszázs-jóga-ebéd kombó, ahol csak és kizárólag velem foglalkoztak, aztán egy frissítő arcmasszázs és megújuló arcpakolások, forraltbor, majd teoretikusan megkoronázva önmagam, szép haj. Felpócolt lábbal, újabb forraltbort szürcsölgetve elégedetten nyugtáztam a napomat. Csak én, a testem, a lelkem és akik értem voltak. Ebéd közben tudtam, hogy meg fogom osztani azt a csodálatos salátát, amit a Betti készített nekem, mert nem csak egyszerű, de fantasztikus is.
Egy cukkinit lereszeltem, majd egy evőkanál olivaolajat összekevertem egy teáskanál dijoni mustárral és a salátára öntöttem. Megszórtam tökmaggal és cukkini sajtot tettem rá. A cukkini sajthoz szintén egy zöldség kell. Felkockázva puhára főztem annyi vízben, ami ellepte, aztán pépesre turmixoltam. Picit megsóztam, frissen őrölt borsot szórtam rá és egy evőkanál reszelt parmezán sajtot, majd felfőztem, amíg a sajt elolvadt. Folyamatos kevergetés mellett, langyosra hült állapotban, hozzákevertem egy evőkanál zselatinport és formába öntve hagytam kihülve megdermedni. Ennyi!


2014. 12. 22.

Rose kacsa édesburgonyával

Nálunk karácsonykor mindig halászlé van. Pont. Imádom! A kedvenc ételem! De talán kétszer, ha főztem, mert két olyan hely létezik csak e földkerekségen, ahol úgy készítik, ahogy én szeretem. Otthon anyu és a baracsi Halászcsárdában. Mindent tudok a halászlé eredetéről, azt is melyik országrészben hogy készül, mert egy kutyás ismerősöm a túlzsúfolt főiskolai vizsgaidőszakában némi segítségre szorult, így a két vizsgaanyagát is én írtam meg. Az egyik egy szabadon választott gasztronómiai esszé volt. Naná, hogy a halászlét választottam!
Talán forognak a kerekek, hogy miért csatalkozik ez a sztori a kacsámhoz. Hát azért, mert úgy egy hete akik ettek a kacsámból, nagyon kedvesen véleményezték és az egyik hölgy meg is említette, hogy ötletet adtam neki a karácsonyi vacsorához. Innen köszönöm a kedvességüket, csodálatos esténk volt együtt és bízom benne, hogy ők is és bárki, aki bevállalja ugyanolyan üres tányérokat kap vissza, mint én!
Rátettem a kezem kinyújtott ujjakkal a kacsamellre, levágtam a széleket és ez lett a hús mérete. Beirdaltam a zsíros felét nem túl durván, nehogy megszakadjon a zsír, aztán mindkét oldalát sóztam és borsoztam. Felhevített serpenyőn minden oldalát megpirítottam egy kicsit a hájas felével kezdve, ami már engedett némi zsírt és amire a későbbiekben szükség lett. Húsos felével lefelé, beirdalt felével felfelé tepsire helyeztem és 180fokon előmelegített sütőben 16 perc alatt rose állagúra sütöttem. Aki nem szereti a vérnek sem az ízét, sem a látványát, az a sütőből kivéve pár percig hagyja állni a húst, majd úgy 1cm-es vastagságúra szeletelje fel. A tepsiben maradt zsírt öntse a serpenyőbe és a szeleteket abban süsse meg. Fűszermentes édesburgonyapürével ajánlom és a kacsazsírban pirított durván összetört dióval. Az édesburgonyát felkockáztam és annyi vízben puhára főztem, ami ellepte. Villával könnyen összetörhető. Jó étvágyat!


2014. 12. 20.

Túrós sonkafalatkák cheddar sajttal

Imádom, amikor sokan fôzünk és azt is, amikor sok félét. Közben finom borozunk, szól valamilyen jó zene, beszélgetünk, készülünk, ráhangolódunk a közös étkezésre. Gyakran annyira telítôdöm a konyhai illatokkal, hogy bármilyen étel is van a közelemben, vagy a hûtôben, illetve a szekrényben és a kincsesfiókban, tanácstalanságomban zabpelyhet eszem. A sonkás falatka, valóban csak falatka. Pont ilyen és ehhez hasonló alkalmakra, de akár előétel is lehet. Nem nagy, éppen csak az íz miatt.
Kézmelegre hevítettem egy pohárnyi vizet egy serpenyőben, amiben feloldottam egy kerek formájú rizslapot. Kiterítettem a vágódeszkámon és megkentem dijoni mustáros túróval, majd a felső felére ráhelyeztem egy sonkát. Általában a Wein Schwarzwalder sonkát veszem, az nagyon finom! Megszórtam az egészet reszelt cheddar sajttal és feltekertem, mint egy palacsintát. A két szélét lenyisszantottam, majd 5 egyenlő méretű szeletre vágtam fel a tekercset. Ugye milyen egyszerű?



2014. 12. 19.

Bazsalikomos pite hurmával és camemberttel

Az albán utazásom során sok olyan élmény ért, ami elsô volt. Az a fajta utazási tapasztalat, amivel eddig még nem szembesültem. 19 óra autóban egyfolytában, az úttalan utak, a céltalan GPS, az újratervezés többszöri kísérlete, a tényleg vég nélküli nemzetközileg is jelzett út, a kivilágítatlan semmi egy hatalmas víztározó alatt, ahol mintha esett volna az esô úgy szivárgott a gát vize, majd visszafordulás és kezdve az egészet elôlröl. Félelmetes! Aztán a sztereotípiám leküzdése, hogy a felém áradó kedvesség ôszinte és egyenes. Hogy a helyiek vendégszeretete példaértékû. Hogy tartani igen, de félni felesleges az idegenektôl. Hogy a piac végülis ugyanolyan, mint itthon. Hogy lehet kóstolni. Ráadásul olyan helyi gyümölcsöket, amikrôl nem is hallottam elôtte. Ilyen felfedezésem a hurma, azaz a datolya szilva, amit bevallom 'meggugliztam', mert annyira nem ismertem. Aztán itthon már ráállt a szemem, így azonnal felfedezem. Nagyon sok jódot tartalmaz, finom édes nyersen, de sütve is megôrzi az ízét.
Készítettem egy bazsalikomos pitét, amihez 6 bögre zablisztet, fél teáskanál sütôport, 1 tojást, 2 evôkanál mézet, 1cm-nyi teavajat olvasztva összedolgoztam 1 bögre tejjel. Beletépkedtem bazsalikom levélkéket, amik a padlizsános elôétel sütésekor maradtak, majd sütôpapírral bélelt tepsire öntöttem. Szépen kanállal elegyengedtem, aztán következett a lényeg. Egy natúr camembert sajtot vékonyan felszeleteltem, a hurmának eltávolítottam a szárát, hosszanti irányban elfeleztem, az egyik felét újra, aztán a sajt vastagsága szerint azt a két negyedet is felszeleteltem. A gyümölccsel kezdve a sort, a távolabbi rövid oldalról szépen egymás után és kicsit egymásra helyeztem a díszeimet. 20-25 perc alatt 180fokon megsül, de tûpróba szükséges! Juharszirup cseppekkel locsoltam meg, amitôl az aranyló árnyalat még csillogóbb lett.
A tálalása úgy történik, hogy pont a feltét két-két oldalán a tésztát levágtam és rézsutosan 2cm-es szeletekre szeltem a közepét. A szélét nem ám kidobja valaki! Hogy az milyen finom ropogós tud lenni!


2014. 12. 18.

Vörösborban párolt kakukkfüves zöldségek

Egy nagy ötcsillagos szálloda konyháján voltam szakmai gyakorlaton, ahol úgy 30-an dolgoztunk. Eleinte különös volt a viszonyom a kollégáimmal, mert valahogy sehova sem tudtak besorolni. Jóval idősebb voltam a tanulóknál, sőt a nálam csak magasabb pozíciókban lévőknél is, mindig volt az arcomon smink, hétköznap később kezdtem náluk és úgy 4 hónapon keresztül szinte minden nap dolgoztam. Imádtam! Miért volt ez? Mert délelőtt az én hivatalos munkahelyemen teljesítettem kosztümben és sminkben, akiknek azóta is nagyon hálás vagyok, mert rendkívüli módon támogatóak voltak az én 'hobbim' felé, aztán délután siettem kuktáskodni. Persze, hogy nem a gőznek meg a lábasoknak volt az arcom megrajzolva, hanem a délelőtti életem miatt.
A vasárnapi ebéd, amit Sunday Brunch-nak hívnak, tészta pályáját gyakran rám bízták, ami azt jelentette, hogy minden vasárnap, minden zöldség, minden feltét ugyanúgy kellett kinézzen. Ez abszolút következetességre tanít és nem utolsó sorban egyenletes vágástechnikára. Fontos a szép tálalás a csodás ízekhez, de ugyanolyan lényeges, hogy az alapanyagom felhasználáskor hogy néz ki. Remélem ez tetszik!
Fejenként a következők zöldségekre van szükség: 1 sárgarépa, 1 cékla, 1 gomba, 1 gerezd fokhagyma, fél fehérhagyma, 2 gyöngyhagyma, 1 zöldség (gyökér). Egy nagy serpenyőben felhevített olajon nagyon lazán megpirítottam a vöröshagymát, gyöngyhagymát és a fokhagymát, hozzáadtam a céklát, sárgarépát, zöldséget, friss kakukkfű ágakat és babérlevelet, majd sóztam és borsoztam. Pár percig így pirítottam, aztán két kanál paradicsompürét kevertem hozzá és annyi vízzel higított vörösbort, hogy ellepje a zöldségeket. Nem kevertem, hanem csak a serpenyőt mozgattam elkerülve, hogy összetörjenek a zöldségek. Szeretem, amikor még pont roppanósak és nem pépesen puhák, így késpróbával ellenőrizhető az állaga, ki hogy szereti. Amikor elérte ezt az állapotot, külön kis edényben megpároltam a gombát és hozzáraktam a raguhoz. Tálalás előtt kiemeltem a kakukkfű ágacskákat és frissel pótoltam. Magában is finom, de köretként rizst javaslok hozzá.


2014. 12. 17.

Narancsos répaleves gyömbérrel

Szinte kínlódtam most főzni! Nem kell megijedni, nem azért, mert olyan nehéz volt, hanem mert megkértem a Jóska bácsit, hogy élezze meg a késeimet és olyan jól sikerült neki, hogy 7 komoly vágás van a két kezemen. Hát persze, hogy marta a narancs minden egyes cseppje! Korábban apu élezte őket, sőt mindig amikor jöttek hozzám az volt az első, hogy húzta ki a fiókot és ellenőrizte a pengék élét. Majd a már nagyon is jellemző megróvó arckifejezéssel és hanggal mindig elképedve megkérdezte, hogy hogy lehet ilyen életlenül dolgozni?! Hát, ami megy, az megy :-) A sebekért cserébe az íz és a narancsos illat azért megadta a hatását!
3 közepes méretű sárgarépát és úgy 10cm-nyi póréhagymát felkarikáztam és kevés vajon feltettem picit pirulni. Egy dió nagyságú gyömbért lereszeltem és hozzáadtam. Figyelem! Olyan illat lesz! Hmmm! Megkevertem, megkavartam, aztán csak annyi vizet öntöttem hozzá, ami pont ellepte és lassú tűzön, kényelmes tempóban puhára főztem. Ezalatt frissen facsartam narancslevet. Nem tudok mennyiséget javasolni, mert többféle narancs van, nekem sikerült vékony héjút vennem, abból 9 darabot használtam. A lényeg, hogy legalább 4-5dl legyen. Amikor megpuhult a sárgarépa és a hagyma, könnyedén összeturmixoltam és felöntöttem a narancslével. Ekkor sóztam, igen sóztam, nem cukroztam és visszatettem a tűzre, hogy egyszer felforrjon. Tálaláskor kevés fahéjat szórtam rá! 


Sült padlizsán

Húsevő vagyok és szeretem a húst. A jó húst. Ha picit körbepásztázzuk az ismerettségi köreinket, egyáltalán nem ritka, hogy olyanok készítenek húsos ételt egy háztartáson belül, akik maguk egyébként vegetáriánusok. Egyfelöl azon gondolkodni, hogy két menüsor legyen-e vasárnap ebédre, vagy maradjon pusztán a nokedli tejfölös uborkasalátával marhapörkölt nélkül nagyon nehéz lehet! A rántottsajt meg kifejezetten unalmas egy idő után. Aztán kaptam egy fülest, apropó felhívást egy karácsonyi menüsorra, ami kifejezetten símogatta a lelkem, így ezzel a bejegyzéssel egy 4 fogásos ünnepi ételsor előételével szeretnék kedveskedni a Ritának, az Evelinnek, a Helgának és az Ildikónak, valamint a vegetáriánus konyhatündéreknek. A leves, a főétel és a desszert azonnal érkezik. Vagyis csak a fotók, mert köszi Koti az ötletet, pontosan degeszre ettem magam!
A padlizsán színébe egyszerűen szerelmes vagyok! Az egy olyan szép zöldség! Nem? Egy darabból 4 fő részére készíthető ez az előétel. 1cm-es szeletekre vágtam hosszanti irányban, sütőpapírral kibélelt tepsire (a Kriszti miatt nem tepszi többé) helyeztem, elfeleztem mini mozarellát és koktélparadicsomot, amikből kettőt-kettőt tettem a padlizsánokra. Sóztam és frissen őrölt borsot szórtam rá, meg néhány levél bazsalikomot, aztán 180fokon ilyen kellemesen ropogósra sütöttem. A bazsalikom kiszárad, így a szín, az íz na meg az illat miatt frisset tettem rá. 
A mini-mozarella gyakran szív alakú, észrevette már valaki? Olyan érdekes!





2014. 12. 08.

Jobbulást tea

Sokan vannak, de az Anna a kedvencem. A kezdetektől. A Theo meg szinte ámulatba esik, ha meglátja. Gyönyörű nagy barna szemei vannak és mindig mosolyog. Magamban úgy hívom, hogy a kis galambtestű, mert nagyon vékony csontjai vannak és bár korához képest elég magas, arányos testalkatú. Modell lesz! Vagyis az szeretne lenni. Szerettem ölelgetni, de már 10 éves és nem igazán hagyja. Olyan kár! Valami hihetetlen tempóban nőnek a gyerekek. Most beteg. Így jutott eszembe ez a gyógytea, ami gyengélkedőknek is hatásos, valamint (még) nekünk is, akik jobban bírjuk a nyavalyákat.
Egy adagban néhány szem szárított zöldtea bogyó van, de ezt lehet filterrel is helyettesíteni. 2 kakukkfű ágacska úgy 3cm-esre vágva, hogy jobban elférjen a bögrében, 1 narancsszelet negyedelve, 1 szem szegfűszeg és egy borsó nagyságú gyömbér apróra vágva. Felöntöttem forró vízzel, 10 perc után leszűrtem és akár kevés mézzel már fogyasztható is. Én anélkül ittam.


2014. 12. 06.

Vörösboros kacsa

Én ma pizsamában maradok! Lustálkodom, zenét hallgatok, mégpedig a Christmas with Babyface albumot, amit az Ankától kaptam. DJ lesz ám :-) A 40-dik születésnapjára leptük meg egy tanfolyammal, amit magántanulóként végez és még OKJ vizsgát is tehet a végén. Komolyan! Annyira vicces volt, amikor über titokban kutakodtam és a már jelenlegi tanárával egyeztettem. Azt hitte, hogy egy fiatalka lányról van szó, mert említettem, hogy születésnapra lesz, meglepi, ez a vágya táttáráttátá. Aztán úgy a végén, amikor már mindent egyeztettünk, elhangzott, hogy amúgy 40 éves nő. Na, itt pár pillanatra megállt a levegő is! Némi aggodalmat éreztem a vonal túlvégén, de sikerült meggyőznöm a Lajost, hogy jó lesz, nem fog benne csalódni, mert egy rendkívüli teremtés! Így is lett!
Anélkül, hogy bármilyen spirituális nyomatékkal fejezném ki magam, ezzel a történettel pont az az üzenetem, hogy nem létezik késő a vágyainkat megvalósítani! És hogy miért van most időm írkálgatni? Mert az én mai napi vágyam megvalósult, magától készül az étel! Nem álldogálok a lábas mellett. A főzéshez ugyanis előkészület kell, némi odafigyelés és terítés. Semmi több!
Amikor vásárolok, mindig előre több mindent kigondolok, hogy ne legyenek feleslegek a hűtőben. Kacsamellből egyszerre 3 féle ételt készítek. A Misinél mindig két tenyérnyi nagyságú egy mell. Amikor formára vágom a rose-hoz, a széléből van, hogy töpörtyűt sütök és leszűröm a zsírt, de van amikor elválasztom a húst a zsíros résztől és ezt az egytálételt főzöm. A zsírt ettől függetlenül szintén elkészítem.
A húst kockákra vágtam és kacsazsíron picit megpirítottam egy lábasban. Sóztam és borsoztam, pár babérlevelet és néhány csipet majorannát adtam hozzá, majd fele-fele arányban felöntöttem vizzel és vörösborral, aztán fedő alatt főzni kezdtem. Amikor majdnem egészen jó puha volt a hús, hozzáadtam kockázva sárgaburgonyát, karikázva sárgarépát, néhány karika póréhagymát, pár gerezd fokhagymát és tovább főztem. A folyadékot fele-fele arányban pótoltam. A végén brokkoli is került bele, ami azért nem korábban, mert hamar megfő és szétesik. Így viszont látványra is szép lett. Az összetevő arányait a hús mennyiségéhez mértem, vagyis pont annyi a zöldség összmennyisége, mint a húsé. De valójában ezt az ízlésre bízom!


2014. 12. 02.

Diós zabpehely keksz

Anna a neve, de én már úgy ismertem meg, hogy a tojásos néni. Mert tőle voltak a tojások. Az elsők között volt a faluban, akit megismertem és mindig mosolyogva gondolok rá és a Feri bácsira. Olyanok, mint egy kisbolt. Nekik mindig mindenük van. Mindent megtermelnek maguknak, szorgalmasan dolgoznak a ház körül egész évben, patyolat tiszta az otthonuk, holott 70 év feletti, idős házaspárról van szó. Szinte minden makulátlan, amit kapok, vagy veszek tőlük, ugyanis még ennyi idősen is piacoznak. Nem anyagi szükségletből, hanem mert így szokták meg. És a társaság miatt is talán, ugyanis gyermektelenek. De van két kutyusuk és igazi boldog pár. Sokat kártyáznak és társasoznak esténként. Elmondásuk szerint ők sosem unatkoznak, sőt kevés az idő arra a sok mindenre, amit még szeretnének csinálni. Mostanában például diót törnek. Páratlanul finom diót. Nagy szemű, ropogós, vastag magú, szépen olajos diót. Még a tavalyit használom, amit mélyhűtőben tartottam őrült nagy becsben, hogy sokáig kitartson, mert sok ételhez használom.
A zabkeksz pillanatok alatt elkészül, annyi a hibája, hogy nem tudok eleget sütni belőle. Nem azért, mert sokáig tart, hanem mert egy szem itt, egy másik ott és észrevétlenül el lehet tűntetni egy hatalmas adagot. 12 szem keksz a kövtkezőkből áll. 2 bögre zabpelyhet, 1 bögre durván összetört diót, 1 bögre szeletelt mandulát, 1 tojást, 1 evőkanál mézet, 1 evôkanál olvasztott vajat és fél bögre tejet öszegyúrtam. Bekapcsoltam a sütőt 180fokra és egy tepszi aljára sütőpapírt vágtam. Kis golyókat formáltam, amiket nem a tenyeremben lapítottam el, hanem a sütőpapíron, mert a méztől ragad. Ezt egyszerűen kézzel, de lehet kanállal is. Nem a formája a lényeg, hanem az íze. 6 percre betettem a sütőbe, addig el is mosogattam. A délutáni kv-mhoz pont nagyon is passzolt!


Citrus lekvár

Több, mint 11 éve ismerjük egymást. Pontosan a 30-dik születésnapomra kaptam őket. Így hozta az élet, a közös munkahellyel. Aztán a közös utazásainkkal, nevetéseinkkel, kis titkainkkal, lelki fejlődéseinkkel, síró vállainkkal, külön életeinkkel, közös első pillanatainkkal, nőkké válásunkkal. Különbözőek vagyunk, mégis egyformák.
A ma reggel más. Annyi minden történt már velünk, de ilyen még soha a hosszú évek alatt. Meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Itt Bécsben a Gabesznál. Ő, az Anka és én. Karácsonyi zene szól, pizsamában reggelizünk. Megható. Nagyon megható!
Erre a hétvégére készítettem a citrus lekvárt, ami majdnem el is fogyott. Rövidebb ideig tart megcsinálni, mint megenni, tehát bármikor nekiugranék. 3 narancs, 1 citrom 1 grapefruit, 2 kanál méz és 5 szem szegfűbors kell hozzá. A narancsokat és a citromot először hosszanti irányban elfeleztem, aztán vékony szeletkékre vágtam, majd azokat a szeleteket elharmadoltam. A grapefruitot meghámoztam, gondosan eltávolítottam a fehér hártyát, mert az adja az extra keserű ízt és azt is hasonló szeletekre vágtam. Egy lábasban 2 kanál mézzel és annyi vízzel, ami éppen ellepte ezt a gyönyörűen élénk színkavalkádok, feltettem főni. A késem pengéjével összenyomtam a szegfűborsokat, majd további apró szemekre vágtam és hozzáadtam a gyümölcsökhöz. Lassú tűzön készült fedő alatt, alkalmanként megkevergetve, amíg a víz, a citrusok leve és a méz kellemes szósszá érett. Olyan illatfelhő keletkezett, amit a ruhám is átvett és folyton a lábas körül akartam maradni, holott nem kellett őrizve főzni.
Én egyre jobban a fanyar ízek felé hajlok, így a mézzel mindenki a saját ízlése szerint bánjon!


Szalonnás cukkini saláta

Mivel az időm jelentős része nem azzal telik, hogy főzök, fotózom, emlékezem nosztalgikusan, szövegeket írok, megjelenik az étel, örülök, hanem dolgozom is. Pedig milyen jóóóóó lenne! Így is idillikus, nem panaszkodom egyáltalán, de a kulisszatitkom az, hogy egyszerre több ételt szoktam elkészíteni. Rengeteg ötlet van a fejemben, mindig írok, gyűjtök, figyelek. A tervezett főzés idejére azonban rendszerint majdnem a teljes listám borul, mert újabb ötletek rohannak őrültül felém. Gyűlölöm a pazarlást, de nem arra túrbózom magam, hogy maradékokból készüljön minden. Ha tud harmónikusan ízes lenni, ráadásul esztétikai élménnyel is párosul, akkor miért ne? Így született ez a saláta. A cukkiniből kiindulva. Mint ahogyan a kabátot szabják a gombhoz.
A serpenyőt kibéleltem szalonnával, azzal a fajtával, amit sokan békönszalonnának hívnak. Ráhelyeztem merőlegesen a cukkiniszeleteket, amiket krumplihámozóval a zöldség teljes hosszából vágtam és lassú tűzön megpirítottam minden oldalukat. Most kérem figyelni, mert innen bonyolult! Egy tányérra lazán ráhelyeztem egy jó nagy marék zöldsalátát. Kézzel! Erre a serpenyőből a cukkiniszeleteket és a szalonnát, a fiókból kikaptam pár szem aszalt sárgabarackot, a hűtőből egy kis fetát, a kisüvegből meg pár szem aprított mandulát.
Jelentem, a saláta utáni művelet sorrendje változtatható! Időmérővel talán bő 3 perc! Anélkül meg egyenesen élvezet!


Húsgolyós brokkolileves

Levesben (is) szerintem verhetetlen ország vagyunk. Nagyon leveses vagyok és ez talán arra vezethető vissza, hogy nálunk gyerekkoromban nem csak vasárnap volt leves, mert anyu hétköznap is főzött. Forrón szeretem enni, bő lével és sok étellel ellentétben, amiből maximum kétszer eszem egymást követő étkezéskor, egy finom levest, akár napokig. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok helyen jártam már a világban, viszont mindig hiányoltam a finom leveseket.
Amikor a hugomék hosszú évek után visszaköltöztek Magyarországra és egy héten át náluk dekkoltam, valami hasonló húsgombócos levest készített, amit a kisfia nagyon szeret. Ez nem reprodukció, de az ötlet tőle származik.
Tulajdonképpen egy jó gazdag zöldséglevest készítettem, amibe cikkekre vágott fokhagymát, felkarikázott sárgarépát, felszeletelt paprikát, egy felkockázott kicsi sárgaburgonyát és brokkolit tettem. Nem pirítottam semmit sem, felöntöttem a zöldségeket vízzel, sóval és borssal fűszereztem, majd egy kevés vajat adtam hozzá és gyakorlatilag lassú tűzön összefőztem. Amikor puha volt minden, belevágtam egy paradicsomot. Egy maréknyi darált csirkemellet összedolgoztam egy maréknyi zabpehellyel és kevés sóval, kis golyócskákat gyúrtam belőle és vajon kisütöttem. A sült húsgolyókat beletettem a levesbe, felforraltam, tálaláskor pedig sajtot reszeltem rá. 
Jó tartalmas ám!


Lila burgonyapüré

A munkámból kifolyólag jellemzően fekete ruhában vagyok, így szinte vadászom a színeket magam körül. Mindenben meglátom a csodát, ami nem fekete és kifejezetten játék a természet adta palettával dolgozni. A vitelotte burgonya, vagy más néven lila burgonya elég vagány színű, de nem csak bátraknak való. Általában chipset készítenek belőle, mert magas a szárazanyagtartalma, de én most pürésítettem.
Nem igényel külön eljárást, meghámoztam a gumókat, kockákra vágtam, megfőztem annyi vízben, ami éppen ellepte, villával összetördeltem, kerek formába tömködve alakja is lett, szórtam rá retek csírát és megkoronáztam egy zsidócseresznyével. Olyan szép köret lett, nem?


Albán saláta

Hogyne láttam volna az Elrabolva 1-2 című filmeket! Ékes bizonyítéka azonban, hogy milyen felületes vagyok a mozizásban, mint önálló műfajban az, hogy pár hete Albániából történő hazatértem után a Brigi barátnőm kétszer is rákérdezett, hogy Tropoje-ban voltam-e. Persze, hogy ott! Majd felidézte a film albán vonatkozású fontosságát, amitől egy pillanatra gyorsabban haladt az ereimben a vér.
De csak egy pillanatra, mert felülírhatatlanul elképesztő Albánia! Az emberek kedvessége, a kérés nélküli segítségnyújtása, az önzetlenségük, a tiszta szívű vendéglátásuk, az ország adottsága, az ételeik, a gyümölcseik, mind fantasztikus élményt nyújtottak! Igaz, a 3 órán keresztül, mindig a baloldalon megjelenő vízesésnél már visítani tudtam volna, de a 472-diknek is majdnem ugyanúgy igyekeztem örülni. Képet viszont azokról már nem készítettem.
A gasztronómia nagyon egyszerű, ellenben isteni finom. Sok a gesztenye, a gránátalma, a hurma és a joghurt alap, a marha hús és a méz, amik önmagukban is kedvenceim, Az 5 fogásos vacsoránk első étele egy ilyen saláta volt, ami jégsaláta, sült gesztenye, kesudió, vérnarancs, vagy citrom, pici paprika, paradicsom, sós joghurttal összekeverve. A són kívül semmi egyéb fűszer nem volt hozzá, a különlegességét a gránátalma magjának finom íze biztosítja. Gesztenyelisztből készült friss, ropogós zsemlével tálalták.


Köményes pulykapogácsa

Mással is előfordul, hogy annyi élmény éri egyszerre, viszonylag rövid időn belül, hogy muszáj behúzni a féket egy kicsit, különben esemény tranzittá válik a testtel a lélek és észre sem vesszük mi történik körülöttünk és bennünk?
Az elmúlt szűk egy hét talán legmeghatározóbb élménycsokra az a Sugta Klára féle képzőművészeti terápia volt, amin a Gabeszt is elcsalva már második alkalommal vettem részt. Mindenkinek ajánlom, mert hihetetlen élmény szabad utat adva festeni, kirajzolni, illetve megformázni a bennünk lévő valóságot. Októberi születésű vagyok, talán ezért sem az elmúlást jelenti az ősz számomra, hanem a gyönyörű természetet, a csodás színeket, az eső utáni friss levegőt, az arcomat csípő reggeli szelet, az én körfogásom kezdetét. És miközben ezeket a sorokat írom, Micheal Bublé selymesen búgó hangja tölti be a teret körültöttem. Hogy fokozzam a fokozhatót, a szabadban ettem a frissen sütött pulykapogácsát.
Fél kg darált pulykacombot (szín húst) összedolgoztam egy tojással, egy-egy teáskanál köménnyel és a szüleim által készített erőspaprika krémmel, valamint 3 lapos evőkanál zabpehellyel. Kicsit megsóztam és tenyérnyi nagyságú pogácsákat formáztam, amiket lassú tűzön mindkét oldalukon megsütöttem. Mivel jó fűszeres, ám az állaga nagyon laza lesz, így simán, natúrjoghurtba mártogatva ajánlom. 
Az ínyencek pici mézzel megbolondíthatják a joghurtot. Ha egy órán át pihen a hús a hűtőben, akkor jobban összeérnek az ízek és a zabpehely is felvesz a hús nedvességéből.


Narancstea házilag

Amikor ezt a képet készítettem és leginkább arra öszpontosítottam, hogy középen a kiscsomag éles legyen, nem is tűnt fel a háttérben engem figyelő másik kiscsomag. Úgy érzem verseny nélkül nyerte el a kép lényegét a narancsteám receptjével szemben és most valahogy as sem izgat, hogy nem a legjobb a képminőség, mert egy olyan pillanat, ami mellett nem tudtam elmenni csak úgy. Olyan jófej! De megosztom a narancsteám azért is!
Narancsfacsarás után maradt egy csomó jó vastag héj. Eltávolítottam a fehér részt, ami keserűvé teszi a gyümölcsöt, felaprítottam a héjat, kiterítettem sütőpapírral bélelt tepszire és 130fokon 40 perc alatt megszárítottam. Én magában iszom, de mézzel is nagyon finom!
Nekem van olyan bögrém, aminek saját szűrője és fedele van, de pár hónapja találtam egy képet, ahol gézbe csavarták a teafüvet és úgy forrázták le. Jó ötlet!


Rózsaborsos édesburgonya

Lívia barátnőm nagyobbik lánya, a Csenge a Vasas párbajtőrözője. Fiatal kora ellenére sok felnőtt mintája lehetne a határozott, karakán jellemével, amivel meggyőződésem, hogy a korosztályán belüli jelenlegi országos sikerein túl, sokkal távolabbi célokat fog megvalósítani!
Eldöntötte, hogy márpedig ő segít ebédet készíteni. Ok! Pástra fel! Egyszer, évekkel ezelőtt sütöttünk együtt, de most jóval nagyobb teret biztosítottam neki egyrészt a magam kíváncsisága miatt, másrészt engedve a szabad akaratának és leginkább a kedvének, aminek nagyon örültem. Hozzáteszem, ügyes is volt! Szezámmagos csirkemellet sütöttünk édesburgonyával, aminek olyan intenzív, kellemesen édes íze van, mint a sütőtöknek, de gyakran a sárgarépához is hasonlítják. Nagyon kezdők receptje következik! 1-ső rész.
Az édesburgonyát meghámoztuk, megmostuk, hosszanti irányban elfeleztük, majd szintén hosszanti irányban felszeleteltük. Tepszire helyeztük, meglocsoltuk pár evőkanál olajjal, megsóztuk és 20 perc alatt 180 fokon előmelegített sütőben megsütöttük. 10 perc letelte után meg kell fordítani őket. Érdemes többször ellenőrizni az állagát, mert hamar puhul, sosem lesz az a tipikus ropogós sültkrumpli eredmény, de nem is az a cél. Mivel alapvetően édes, a sóval pikáns íze lesz, naturjoghurttal meg egyenesen mennyei. Én most szórtam rá egész rózsaborsot, amitől még az illata is parfümös!
Jön a 2-dik rész a szezámmagos csirkemellel!


Citromos kelbimbó

Voltam egyszer egy olyan étteremben, ahol emlékeim szerint húst ettünk hússal. Volt némi zöldség, saláták és szószok, de javarészt a mi kontinensünkön különlegesnek számító állatokat ettük. Ez így tényleg carnivore-nak tűnik! Volt egy kis zászló az asztal közepén, aminek szimbólikus értelme volt, mert tulajdonképpen addig hozták a faszénem sült zamatos ételeket, amíg velünk együtt a zászlónk is kidölt. Bevallom elképesztő élmény volt, de most, miközben pötyögöm a betűket egymás után, kicsit elméláztam, hogy lennék-e ma is olyan bevállalós, mint akkor. Nem vagyok vegetáriánus, szeretem a húst, de tud jönni az a pillanat, amikor kicsit csak a zöldségekre és gyümölcsökre vágyom. Ma valahogy ez van. De olyannyira, hogy már meg is ebédeltem a bejegyzés teljes tartalmát.
Megmostam fél kg kelbimbót, lefejtettem a felső sérült levélkéit, levágtam a szárakat, elfeleztem őket és fedő alatt puhára pároltam. Lecsepegtettem róluk a vizet és ráhelyeztem őket egy tepszire (tepsi). Egy citromot felkarikáztam, elfeleztem a szeleteket és a kelbimbók közé raktam. Egy fél teavajat egy teáskanál sóval, egy teáskanál mézzel és kevés őrölt borssal, valamint egy egész citrom facsart levével megolvasztottam és egyenletesen a zölségre öntöttem. Parmezán sajtot reszeltem rá és 15 perc alatt 180fokos melegben megsütöttem. 


Kakukkfüves sültcsirke

Szeretek fényképeket nézegetni. Manapság már az okoskütyümen teszem, de régen imádtam a szüleimnél akár minden hétvégén előkapni a telefonos szekrényből a 'zöld dobozt', ami telis tele van papírképpel. A gyerekkorunkkal. Nem feltétlenül csak azokat szeretem, amiken én vagyok rajta, de régi nyaralósakat, osztályképeket, amiken a régi és a jelen hasonlóságait keresem. Amikkel felidéződik sok emlék, amik mulattatnak, amik elképesztenek, amik mélyen elgondolkodtatnak és tanítanak. Ilyen volt, ilyen lett.
Rájöttem, hogy fényképezni is szeretek. Meg főzni, meg nézni az alapanyagaimat. Meg az eredményeket. Meg enni. Ennél fogva öröm fotózni az ételeimet. Gyakran még nem is tudom mit készítsek, de már tudom, hol fogom lefényképezni. Van úgy, hogy a tányérhoz készítem az ételt.
Kakukkfüves almás csirke. Olyan szépek voltak a nyers színek, hogy úgy is lekaptam párszor és arra gondoltam milyen jól nézne ki egymás mellett az előtte-utána állapot. De a nyers hús látványát nem mindenki szereti, így íme csak a végeredmény.
6 alsó csirkecombot jól megsóztam és ráhelyeztem egy tepszire. Egy narancsot, egy lilahagymát és 2 fej fehérhagymát felkarikáztam, 2 nagy almát elfeleztem és magházaiktól megfosztva szegmensekre vágtam és a hús köré raktam. Frissen őröltem rá borsot és nemcsak a szín miatt, de a rendkívüli ízért is, megbolondítottam néhány kakukkfű ággal. Pár evőkanál olvasztott kacsazsírral (vagy olajjal) meglocsoltam és fólia alatt 40 percre 180fokon előmelegített sütőbe tettem. Aztán fólia nélkül mindkét oldalát 15-15 percre még visszatoltam a melegre.
Mindig az a baj, hogy alig bírom ki, hogy ne egyek belőle, hanem előbb fotózzak! Most is levágtam a hézagot...


Zsidócseresznyés tészta

Amióta megvan a Theo nem létezik, hogy naponta legalább 2 órát ne lennék a szabadban. Látva az édes izgalmat az arcán, mindegy milyen az idő, nekem is kedvem van menni. Holott korábban otthon a garázsban beszálltam a kocsimba, a munkahelyem garázsában kiszálltam, aztán megismételtem az egészet visszairányba. Egészen új szerkóim lettek, mint a gumicsizma, az esőkabát, a kutyás mellény, a nemsajnálom nadrágok.
Érzem az évszakok szépségét, a bennük lévő energiákat, amikkel mi magunk is változunk. Ha hagyjuk! A kedvencem az ősz. Míg nyáron az egyszerre sok fajta, csipegetős, könnyű ételeket szeretem, addig az ősszel az egytálételeket. Mindig megadom a módját a szép terítéknek, de olyan nyugtató pizsamában, a jó meleg szobában olvasás, vagy zenehallgatás közben eszegetni!
Ismerős a physalis? Zsidócseresznyének is hívják, ízre kellemesen édes és enyhén savanykás is egyben. Olyan formára, mint a koktélparadicsom. Egy 10dkg-os doboz körülbelül 700Ft és a piacokon, Spar-okban kapható.
4 alsócomb filét gondosan megmostam, papírtörlővel megszárítottam, sóztam és borsoztam. Minden oldalát kevés forró olajon megpirítottam, majd hozzáadtam 4 szem elnégyelt physalist, 2 cikkekre vágott paradicsomot, egy szintén cikkekre vágott lilahagymát, 8 szem felezett zöld olivabogyót és egy sárgarépát, amit felkarikáztam. Felöntöttem vízzel, ami éppen a húsig ért csak és fedő alatt 20 percig főztem. Közben ügyeltem arra, hogy az étel ne tapadjon a serpenyő falához. Aztán tovább főztem fedő nélkül, amíg a víz elpárolgott és szép szaftossá vált a ragu. Tepszire helyezve 180fokon előmelegített sütőben konkrétan rápirítottam a pipijeimre úgy 15-20 percig. A színén látszani fog amikor kész! Ekkor szálirányban nagyobb darabokra szétfejtettem a húst és az egészet főtt rizstésztával összekevertem. Az időzítés végett, a tészta jó 10 perc alatt elkészül. 2 physalist vágtam rá, mert nyersen is isteni finom, nem beszélve a gyönyörű őszi színeredményről!


Afelia - ciprusi egytálétel

Sok olyan kedves ismerősöm van, akit azért ismerek, mert van kutyám és ez komoly közösség. Vannak olyanok, akiket pedig azért, mert a kutyám, a Theo valamiért kiválasztott.
2 éve októberben a reggeli sétánk során őrülten rohant egy teljesen idegen párhoz. Azonnal utána szaladtam és rögtön szabadkoztam a dörgölözései és a kézharapdálásai miatt, amiről sajnos nem tudom leszoktatni. Hamar kiderült, hogy nem magyarok és egyáltalán nem bánják a kedves, tolakodó hízelgést, mert nekik is van egy goldiejuk, aki Oliver, aki közel annyi idős, mint a Theo és, akit már nagyon hiányoltak. Minden jót kívánva egymásnak folytattuk a sétánkat, ők pedig elindultak az ellenkező irányba.
Este kicsit csúsztunk a sétával, de bármily hihetetlen ugyanez a jelenet zajlott le! Ugyanezzel a párral! Beszélgetni kezdtünk, telefonszámot cseréltünk, mert nem hittük, hogy ez véletlen. Azóta Kalia Gregoriou-val, az én ciprusi barátnőmmel sok élményt osztunk meg egymással, sajnos online, mert távol vagyunk egymástól, de érdekes mód van, hogy ráérzünk egymás nagyon érzékeny hangulatára. Ez sem véletlen! Mint ahogyan az sem, hogy a nagybátyját Theonak hívják!
Arra kértem, hogy küldjön nekem olyan ciprusi ételt, amit gyakran készítenek és ami nagyon is helyi specialitás. Afelia a neve ennek az egytálételnek, amit már többször készítettem és amit ugyanolyan szeretettel osztok meg itt, mint amilyen szeretettel kaptam!
Fél kg sertéskarajt felkockáztam, 4 evőkanál koriander maggal és ezt a mennyiséget ellepő vörösborral hűtőbe tettem pár órára. Olivaolajat melegítettem és a lecsepegtetett husikat megpirítottam rajta, majd hozzáadtam a szintén fél kg elnégyelt sárgaburgonyát, amit szintén megpirítottam egy kicsit. Ügyelni kell arra, hogy ne tapadjon az étel a serpenyő falához! Ekkor sóztam és borsoztam, majd ráöntöttem a boros páclevet és annyi vizet, hogy ellepje és így főztem tovább addig, amíg kellemesen puha lett a hús és a krumpli is.
Az az illat, ami közben terjeng! Nos! Azért most került fel ez az étel ide, mert eddig nem maradt, amit lefotózhattam volna!


Lecsós rétes

A húgom tud főzni, de nem titok, hogy nem ez a kedvenc háztartási feladata. Valami brutálisan könnyű rétes receptet diktált le nekem pár éve Skype-olás közben. Említettem, hogy rétest fogok sütni és komoly gyakorlási fázis, mert még nem igazán megy úgy, ahogy szerintem is jó lenne. Aztán előállt azzal a recepttel, amit egy dél-szláv ismerősétől hallott és ő maga is így süti a rétest. Ezt alapul véve találtam ki sok finom rétest, köztük a lecsósat is.
Egy olyan citromsárga hálós adag lecsópaprikát, 3 paradicsomot, 1 fej vöröshagymát, 4 fej fokhagymát durván felvágtam. Nem pirítottam külön a hagymát, hanem az egészet egy lábasban lazán összekevertem. Egy fél teavajat vágtam rá, megsóztam, borsoztam és egy pohár vízzel leöntöttem. Fog levet engedni bőven, tehát aggodalomra semmi ok, hogy leéghet.
Bekapcsoltam a sütőt 180fokra és a vaj másik felével kikentem egy csattos, kerek formát. Lehet bármilyen alakú, nem ez a lényeg. A szépen megpuhult lecsót összeturmixoltam, a Spar-ban kapható saját márkás réteslappal kibéleltem a csattos formát úgy, hogy egy lapot kicsit a köralap balos kétharmadára terítettem, egy másikat a jobbosra, amjd középre is. Ki fog lógni a formából, de ennek pont így kell lennie. Egy lapot, mint a kiterített papírzsebkendőt, a tenyeremben kicsit összegyűrtem, nem törtem és könnyedén belemártottam a lecsós turmixba, majd áthelyeztem a formába. Folyni fog, tehát legyenek az edények közel egymáshoz! A peremtől kezdve szépen körbe és középre is, majd a tetejére is, amíg lap van. Amikor márcsak egy-két lap marad, a széleken behajtogattam a tésztát és azzal a két megmaradtal leborítottam. Most csak olvasztott vajjal locsoltam meg, de amúgy pár kanál paprikás tejföllel szoktam. A sütőben 25-30 perc alatt csodásra sül!
Nem kell kapkodni, de ha túl kényelmes a tempó, akkor a résteslapok kiszáradnak és töredeznek.



2014. 12. 01.

Bomba reggeli

Könnyű napokon 6.50-kor kelek, minden másnap futok 5-7km-ert, de sajnos ritkán reggelizem. Azaz mindig eszem, de nem biztos, hogy reggeli időben. Kell az energia és ma pont ez volt a sorrend, amikor kirobbant az önintelem a fejemből.
Épp, hogy elcsíptem a sarkon a túró szavatosságát, tehát adva volt, valami túrós reggeli. Szórtam rá zabpelyhet, öntöttem hozzá joghurtot, volt pár szem fenyőmag, meg kevés mandula, az üveg aljában pici méz, amiket lazán ráhelyeztem, de színtelen volt. Kutakodtam a fűszeresfiókban és ráleltem egy kis zacskó asztalt vörösáfonyára. Hűűű és így még a körömlakkommal is passzol a csodás reggelim. A szárított narancshéj meg a hiányzó aranyló napsugarak helyett. Délben!


Kapros lazactatár

Lazactatár. Első hallásra drága ételnek tűnhet, sőt még másodikra is, de tanusíthatom, hogy 1.000, azaz egy ezer forintból készült 6 pirítósra való adag. Kihívásnak tartom, hogy az ételek minősége mellett, a költségekre is odafigyeljek, sőt állíthatom, hogy vásárlásnál igen szigorú vagyok önmagammal szemben. Nem spórolok, de elítélem a haszontalanságot és aranyszabályom, hogy ételt nem dobunk ki! Annyi minden volt a hűtőben, amikor eszembe jutott az Atistól eltanult lazactatár. Kaprot, mint újdonsült kedvenc zöldfűszert leszámítva. Muszáj voltam extraként beszerezni, mert anélkül nem mutatvány a mutatvány.
Az InterSparban is kapható 100gr-os kiszerelésű füstölt lazacot apró kockákra vágtam, majd fele annyi adagok következtek. Azaz, a lazac felével megegyező mennyiségű kígyóuborka, ugyannyi fekete olivabogyó, sárgarépa és angol zeller, amiket szintén ugyanakkorkákra aprítottam. Egy tálban kevés frissen őrölt bors, kevés aprított friss kapor és némi frissen facsart citrom levével összekevertem és fólia alatt egy napig hűtőbe tettem. Sózni nem igazán kell, mert a lazacnak meghatározó az íze, de ha igény van rá, akkor csak bátran.
Na, de ma, alig vártam, hogy neki lássak! A DM-ben szoktam a Schar gluténmentes szeletelt kenyeret venni (őrült drágán!) és ....pont semmi nem maradt. Kivácsi vagyok, hogy máshol is ugyanez lesz-e a helyzet!


Fahéjas sütőtök ricottával

Szeretem a zöldségek, gyümölcsök természetes ízét és továbbra is azt vallom, hogy nem attól desszert valami, mert édes és nem attól jó egy főétel, mert sós. Megannyi zöld és egyéb fűszerrel kiváló ízeket lehet a főtt, sült ételeinknek biztosítani. Erősíteni, kiemelni és tompítani lehet a karakterüket, ráadásul vannak saláták, amiknek igenis meghatározó ízük van. Elkerekedtek a szemeim, amikor egy barátnőm pár éve mézet és fahéjat kért a sütőtökhöz. Az elég édes méz nélkül is godoltam, meg valahogy nem passzolt számomra a fahéjjal.
Akkor nem kóstoltam, sőt nagyon sokáig nem, de egyik reggel újratöltve az íztárházam, picit más formába öntve ötvöztem az akkori ötletet. Kevés mézet kevertem a ricottába, ráhalmoztam a megsült sütőtök tallérra, megpakoltam ruccolával és megszórtam enyhén fahéjjal. Mennyei!


Rozmaringos gesztenyekrém leves

A gesztenyének minden lehetséges formáját imádom. A magyar köztudatban az édes, gyakran rumos, tejszínhabos gesztenyepüré a népszerűségi lista csúcsa, míg a minap megtudtam, hogy más országokban ezt a formáját nem is ismerik.
A legkedvesebb emlékem a Gicéhez köt, akivel szinte hagyományszerűen jártunk az Éva cukiba már késő ősztől a gesztenypürénk miatt. Otthon sosem ettem, sőt bármennyire is imádtam, máshol sem, mert nekem a Gicével volt a legfinomabb. Eltelt több, mint 20 év, ő most az USA-ban él, már nem mindennapi a kapcsolatunk, de a születésnapi köszöntéseknél még mindig tiszták a szép emlékek.
Sajnos keveset méregetek, így most is csak úgy tudom írni a hozzávalókat, hogy konkrétan két dupla maréknyi gesztenyét megmostam, a domború felükön széles keresztet vágtam a héjba és 40 perc alatt megsütöttem 180fokon. Gyönyörűen kinyílik a külső, kemény héj, a belső, lágy héj pedig könnyen lemorzsolható. Nem baj, ha a termés maga összetörik, vagy marad némi héj a kupac között. Felöntöttem egy lábasban annyi vízzel, ami kb. 2cm-rel ellepte és fedő alatt 2 rozmaring ággal puhára főztem. Kiemeltem az ágakat és az ágakról leesett levélkéket, majd összeturmixoltam a gesztenyét a lábasban. Nagyon sűrű lesz a keményítőtől, mert a gesztenye egy krumpli féle. Lehet vizzel higítani. Szitán, folyamatos keveréssel átszűrtem, amitől a legapróbb héjak is visszamaradtak, de a sűrűje szép tisztán átfolyt. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam 2 teáskanál vajat, egy kis pohár tejszínt és ismét felforraltam. Pici mascarponeval tálalható!




Sok magvas sütőtök cipó

Van, amikor rámjön a kenyér ehetnék, sőt olykor lehunyom a szemem és érzem a vajas-sajtos zsemle ízét a számban. Régen napi szinten gyártottam a kakukkfüves-hagymás focaccia-kat, ma pedig egy pékség előtt elhaladva émelygek az élesztő illatától, amit valaha nagyon is szerettem szaglászni. Néha vétkezem, de nagyon megbánom!
A Theo nevű konyhai kisegítőmtől tudományosan eltanulva alapvetően szimatolgatom az alapanyagaimat. Imádom a színeiket, a formáikat és jár az agyam, hogy mit mivel összekeverve, fűszerezve, megsütve, milyen eredményt kaphatok. Egy ilyen folyamat ötlete a sok magvas sütőtök cipó. Amikor tököt sütök, a nyakát úgy 1cm-es korongokra szelem addig, amíg az üreges részhez érek és csak a pocakját vágom fel a hagyományos cikkelyes módon.
Ez esetben 3 korongnyi, héjától megfosztott sült tököt egy nagy tálban villával összetörtem, hozzáadtam egy tojást, 2 evőkanál vegyes apró magot, 2 csipetnyi sót, 2 bögre teljes kiörlésű zablisztet, 2 teaskanálnyi olvasztott vajat és felöntöttem annyi tejjel, hogy egy könnyen keverhető, de sűrű masszát kapjak. Inkább fokozatos legyen a tej adagolása, mint más összetevővel kelljen kompenzálni! Sem sütőpor, sem élesztő nem kerül bele. A sütőt 180fokra melegítettem és sütőpapírral kibélelt magas formában (az enyém 15x10c,-es) 60 perc alatt el is készült a cipó. 30 és 45 percnél tűpróbáltam. Addig kell sütni, amíg nem tapad a tészta a tűre.
A sütőtöktől soha nem lesz túl száraz, sőt sokáig friss marad, de fogyasztás előtt érdemes megvárni, amíg kihül. Mivel cukrot nem adtam hozzá, így a minimális édes ízt a tök természetes cukor tartalma adja.
Sajttal és paprikával isteni!


Sajttál

A Helga vega. Ez a rákos tál vegetáriánus változata, mert szeretek paralell főzni. A kihívás a vegetáriánus oldalon van, húst nagyjából bármihez lehet tenni. A rizs ugyanúgy készült, mint a rákosnál. Sok féle sajtból apró falatkák, egy kis alma, pritaminpaprika, póréhagymacsíra díszítésnek.


Tigrisrák

A Timi most Németországban dolgozik, de volt idő, amikor nekem segédkezett. Szakácsnak tanult. Emlékszem, itt evett először rákot. Olyan kedves pillanat volt! Amikor előkészítettem az alapanyagokat rögtön vágta, hogy tejben áztatjuk, fokhagymás szósz töröröröröm.... Mondtam á-á! Majd, amikor ízlelgette a falatot, hálásan mosolygott az élményért.
Tigrisrák. Nyersen szürke színű, általában kapható fej nélkül. A homorú felén, a kis nyúlványok a lábacskái, amik segítségével nagyon könnyen lehámozható a páncélja. Itt nem kell konkrétan teknős kemény páncélzatra gondolni, vékony, rugalmas kabátról van szó. A farkát esztétikai szempontból általában meghagyom. A gerincénél, azaz a domború oldalánál egy kicsit végig bevágom, mert a keserű íz elkerülése végett muszáj a bélcsatornát, a fekete kis csíkot eltávolítani. Ezt könnyen, egy mozdulattal ki lehet húzni. Só és frissen őrölt bors, majd forró olaj a sütéshez.
Csodálatos színfolyamat, ahogyan elkészül. Mindkét oldalát pár percig kell csak sütni, egészen pontosan addig, amíg a halvány, áttetsző test belül kifehéredik, kívül pedig konkrétan rákvörös lesz. Túlsütés esetén kemény lesz a husi! Nem tartott 15 percnél tovább.
Itt rizotto rizzsel tálaltam, amit kevés tejszínnel és néhány szem apróra vágott fekete olivabogyóval kevertem össze.


Zabpelyhes csirkemell

Imádom a finom ételek illatát, de mellőzöm a tűzhelyen sütött húsokat, mert nem szeretem a terjengő olaj szagát. Sok-sok évvel ezelőtt próbáltam ki először a sütőben sütött rántott húst, amivel sokkal zamatosabb és ropogósabb eredmény érhető el. A liszet és a tojást kihagyva egy olyan bundát készítettem, ami bizony még hidegen sem veszít az élvezeti értékéből.
2 evőkanál kacsazsírhoz, 2 evőkanál mézet és egy teáskanál erőspaprikakrémet kevertem és jól bekentem vele egy csirkemellet. 25 perc alatt 180fokon előmelegített sűtőben aranyszínűre sütöttem úgy, hogy a sütés közben folyamatosan locsolgattam a tepsziben keletkezett lével. Amikor elkészült, a szószos és szinte ragadós húst megforgattam apró zabpehelyben, a tepsziből kikanalazott zsiradékkal ismét meglocsoltam, majd újab zabpehely rétegbe ágyaztam. Mindkét oldalát alacsony fokozaton, serpenyőben kacsazsírban megsütöttem.
Mivel a hús a sütőben készresült, így a rövid pirítási művelet inkább a zabpehelynek szól. Gyümölccsel, vagy mazsolás risszel ajánlom. A paprikakrém kihagyható, de nekem pikáns párosítás az aranyló mézzel. 


Ringlós túróstészta

Úgy 10-12 éves lehettem, amikor egy Húsvétra az unokanővérem olyan társasjátékot kapott, ahol bekötött szemmel kellett pusztán érintés útján megállapítani, hogy milyen típusú textillel voltak bevonva az azonos méretű kis hengerek. Az érzékszerveink fejlesztése, és itt különösen az ízlelőbimbóinkra gondolva, a kulcsa az ízek mekkájának. Azon túl, hogy a természetes ízekben keressük feleslegesen és sikertelenül a fűszerek kombinációját, hogy úgy gondoljuk finom, amikor valami csak sós és hogy elájulunk egy igazán gej desszerttől, mert édes, ki tudja mi a különbség ízre a szilva és a ringló között? Óriási nagy, elárulom!
Ennél a desszertnél semmi adalékanyagot nem használtam. Glutén, laktóz és cukormentes. Csak a természetes íz. Túróstészta ringlóval. Nem a hagyományos formában, de finom! A risztészta önmagában nagyon egészséges, alacsony a kalóriatartalma, ráadásul nagyon szép a színe, amikor röpke 8 perc alatt megfő. Gondoltam, hogy kevés mézzel meglocsolom, de olyan zamatos volt a ringló, hogy szükségtelennek találtam végül. A tésztát a tányérra halmoztam, kanalaztam rá túrót, vágtam rá egy ringlót és szerecsendiót reszeltem rá.
Természetes íz! Nem lesz csalódás!


Fűszeres csirkemell

Ondok Brigi! Szívem minden szeretetével készítettem ezt a csirkemellet, neked dedikálva köszönetem jeléül! Ha nem bánod, nem nevezem el rólad, inkább majd valami mást!
Az elkészítése olyan mérhetetlenül nehéz, hogy talán egy 10 éves, főzésre enyhén motívált kislány remekül boldogulna vele. Tehát kezdők hajrá, a sülés közben terjengő illat Nirvana! Az adagot egy csirkemellre, nem pedig egy párra írom.
Egy bögrében összekevertem 3 fej összezúzott fokhagymát, kb. 2cm reszelt gyömbért, 3 evőkanál szójaszószt, sót és frissen őrölt fekete borsot. Egy púpozott evőkanál kacsazsírt közepes hőmérsékleten egy serpenyőben megolvasztottam, majd szépen a csirkemell minden oldalát megpirítottam. Akkor jó, amikor kifehéredik a husi. Ráhelyeztem egy tepszire a zsiradékkal együtt, majd jó vastagon ráöntöttem a szép sűrű masszát. 180fokon előmelegített sütőben 20 perc alatt csodás eredmény érhető el. A sóval és a borssal csak óvatosan, a szójaszósz eleve kardinális ízvilágú, vigyázzunk a túlfűszerezéssel!
Dupla adagot kellett volna készítenem....


Rizses lecsó

Egy időben egy budai belvárosi étteremben folyton a Ratatouille rajzfilm ment. Mivel a közelben laktam és a baráti társasásom is, így hetente többször megfordultunk ott és betéve ismertem a mesét. Azaz majdnem betéve, ugyanis mindig hang nélkül ment. Elképzeltem a történést a remek mimikák alapján, mígnem egy otthoni dvd-zés során a kisebb társaság megszavazta esti filmnek és így kerek lett a mese. Úgy, ahogy kell! Hanggal!
Kezdve a címmel: mi a ratatouille? Francia lecsó, ami alapvetően abban tér el a magyartól, hogy cukkini és padlizsán is kerül bele. Az én lecsóm kicsi innen, kicsi onnan. Anyu mindig vagy tojásos, vagy rizses lecsót készített, de mivel mindkettőt szeretem, én most ezt is vegyítettem.
Fél fehérhagymát és 1 fokhagymát szegmenseire vágtam vékonyan, 1 tv paprikát, 1-1 piros és zöld pritaminpaprikát vékony csíkokra, 1 kicsi cukkinit először félbevágva, majd vékony szeletekre, végül 5 paradicsomot cikkelyekre szeleteltem. Egy nagy serpenyőben felhevítettem egy nagy púpozott evőkanál kacsazsírt és enyhén mindent megpirítottam rajta. Amikor már a paradicsom jól kiengedte a levét, hozzáöntöttem épp egy kis pohárnyi vizet, majd felfőztem. Só és bors közben elengedhetetlen. Szeretem, amikor még roppanós marad a zöldség, nem veszíti el teljesen a zamatát és a színét sem. Tojásos rizzsel tálaltam és csak keveset hagytam. Mennyei fehér bort ittam hozzá.


Gazpacho

Télen a havat szeretem, nyáron a meleget, a tavasz hozza az újat, az ősz viszi a leveleket. Az esőcseppek halk koppanásai, amikor landolnak, majd versenyt csúsznak az ablakon engem kifejezetten nyugtatnak és inspirálnak. Elállítani nem tudom, így máshogy csempészem vissza az augusztusi nyári meleget. Gazpachoval. Különben is, mire fogyasztható, igazán összeérett ízállapotba kerül, ismét ragyogni fog a nap.
A főzés épp azért nagyon hálás tevékenység, mert szabad szabadon gondolkodni és alkotni. Igen. alkotni. Adott egy ízirány, de saját kedvünkre változtatható. Én nagy változtató vagyok!
1-1 piros és zöld pritaminpaprikát, 1 fej lilahagymát, 2 paradicsomot és 1 kisméretű kígyóuborkát felkockáztam, majd a botmixeremmel durván összedolgoztam. Szeretem, amikor nem egészen a krémleves állagát éri el, hanem némiképp darabosak maradnak az alkotóelemek. 1-1 evőkanál olivaolajat és a szüleim féle csípős paprikakrémet kevertem hozzá. Az utóbbiból azért ilyen sokat, mert már régen feleseltem egy jót :-) Csattosüveg, kevés póréhagymacsíra és hűtőszekrény. Holnapra kitűnő lesz.
A paprikakrém helyettesíthető sóval és borssal, továbbá ajánlom alap hozzávalónak a fokhagymát, amit jelen esetben sajnos kifelejtettem!


Üdítő rántotta

Amióta futok, amióta mindegy mikor fekszem le este, mindig felébredek reggel 6:50-kor, amióta folyamatos pörgés van, amióta eldöntöttem, hogy bizony kell enni a nap ezen szakában is, amióta felismerem a házi tojás és a nagyüzemi tojás közti ordító különbséget, azóta valahogy jól esik alkalmanként a reggeli rántotta.
Én mindig szalonnát pirítok, jó sokat, tehát konkrétan kibélelem a serpenyő alját. Ez adja a zsiradékot a tojásnak, amit összekeverek és ráöntök az üveges szalonnára. Nem kevergetem aztán serpenyőben, hanem lassú fokozaton sütöm úgy, hogy a széleit mindig elválasztom az edény falától. Szeretem, amikor lágy marad a közepe. Ekkor lilahagymát szeletelek rá, feta sajtot tördelek hozzá, felnégyelek két koktélparadicsomot és egy kevés petrezselymet szórok rá. Só, bors, a csodás színek és már mosolyog is a reggel!


Kecskesajtos sárgadinnye

KSSR-Kecskesajt, Sárgadinnye, Sonka, Rukkola. Más nincs benne, rajta, körülötte. De ez így épp megfelelő! Valami azért hiányzik a képről. A borom! Egészségünkre!


Lilahagymás uborkasaláta

Mi lehet gyorsabb, olcsóbb, könnyebb nyári saláta sülthús mellé, mint a citromos joghurtos uborkasaláta lilahagymával? És ez a recept! Már kész is? Remek!


Narancsos csípős csirkeszárny

Narancsliget. Nekem azt a görögországi nyaralást juttatja eszembe, amikor 10 évesen megtapasztaltam milyen érzés ilyen helyen feküdni és ébredni. Egy nagy kempingben a sátorparcellák úgy néztek ki, mint egy egészen középszerű lakótelepi garázssor, tetővel, oldalfalakkal, de kapuk nélkül. Ezek a falak és tetők itt narancslugasok voltak. Akkoriban egészen különleges és csak nehezen hozzáférhető gyümölcsnek számított itthon a narancs, így nem is csoda, hogy ennyi év távlatából is élesen emlékszem a színekre és a reggeli illatokra. Ennek az emléknek az eredménye a narancsos sült csirkeszárny, ami épp most készült és már érzem, hogy nem sok marad pár percen belül.
9 szárnyat jól megmostam és gondosan megtisztítottam a maradék tollaktól, pihéktől. Mindkét oldalukat megsóztam és bőrös felükkel lefelé egy tepszire fektettem őket. Pár teáskanál kacsazsírt helyeztem melléjük néhány szelet naranccsal, majd egy másik narancsot kifacsartam, összekevertem egy evőkanál paprikakrémmel (hazaival) és egyenletesen a húsra öntöttem. 180fokon először 25 percig sütöttem, aztán 10 percig a másik oldaluknak is megadtam az élményt.


Cseresznyés limonádé

Mert az történt, hogy napok óta mosolyogva csábítgatott! Csábítgatott, egyre csak vonzott magához, mígnem magamat megadva, ma már ülve eszegetek a fáról! Bizony! Mert roskad a fa a gyümölcstől! Nem akármilyen fáról! Egy mosolygós cseresznyefáról, innen a lovarda felé vezető utcán. A Hildáék fája, de az utca emberének szánva gondozzák. Olyan jó falun élni, egy ilyen falun itt ni!
Az ilyen nyári meleg napokon szigorúan javasolt a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása. Az én napi kedvencem egyértelműen a cseresznyés limonádé, amihez kifacsart citromlevet összeturmixoltam a cseresznyével (magozottal!), felhigítottam vízzel, majd sok jégre öntöttem a megszűrt levet. Félbevágott cseresznyét, citromkarikákat, mentát kevertem bele és a tetejére mindenképpen a gyümölcsrost került. Mert miért is dobtam volna ki?



Szmúzi

Thoms Crown ügy. Rene Russo issza azt a zöld izét. Hűű, én is olyan miacsudát akarok magammal vinni a munkahelyemre, mert ez olyan vagány. Állati jó lehet reggelire. Ő is arra fogyasztja. De mi az a cucc?
Évek óta foglalkoztatott, hogy mi volt abban az üvegben, mígnem napjaink egy újabb slágerére akadtam szinte mindenhol, a green smoothie-ra. Többé kevésbé ejtsük grín szmúdi-nak, vagy szmúzi-nak, aminek jelentése zöld krémes ital. Zöldég, illetve gyümölcs alapú, jobb híján természetes fűszerezésű, vitaminoktól, antioxidánsoktól, ásványianyagoktól majd kicsattanó finomság. Előre szeretném leszögezni, hogy a cukrosan édes, illetve egyéb édesítőszerekhez, valamint sóhoz szokottak nem fogják olyan szexin fogyasztani, mint ahogyan a filmben látható volt, de rendkívül egészséges és egyedi ízeket lehet kombinálni.
Mind a négy esetben lehűtött zöld teát használtam a higításra, mert finom illatot és kellemes aromát biztosít. Nem kell sok minden az elkészítéshez, de egy botmixer, vagy turmix feltétlenül. Mindent egybe, majd összedolgozva, kellemesen elfogyasztva. Ennyi! Balról jobbra haladva:
Zöld tea-kelkáposzta-sárgarépa-vérnarancs-gyömbér
Zöld tea-kelkáposzta-alma-zeller
Zöld tea-kelkáposzta-sóska-banán-petrezselyem
Zöld tea-lilakáposzta-sárgarépa-alma


Spárgás rukkola

Szeretem a karakteres, kombinált ízeket és csípős függő vagyok. A rukkola egy csípős saláta, ennél fogva a kedvencem, nagyon klassz alapot biztosít sokféle salátának. A spárgaszezon utolsó napjait elcsípve rögtönöztem a rukkolával, spárgával, cukordinnyével és pár kocka feta sajttal.
Könnyű, egyszerű, finom, húsok mellé, vagy sajtkrémes pirítóssal esti borozgatásoz.



Szalonnás tészta

Tespedek a fotelben és közben a Rakonczai dúdolja a hangszórókon át, hogy szeretnéme-e ma még. Ismerős a sláger? Ha ez a tészta átvitt üzenete, akkor az márcsak e kép formájában létezik, mert mindet megettem. Kellett az energia, mert délután futottam egy jót. Az edzésköröm hazafelé eső részét nehezítette, hogy végig röhögtem, mert zenével a fülemben, métert méter után hagyva, lelassított mellettem egy autó, amiből egy idő után kiszólt a vezető, hogy elvihet-e. Úgy ledöbbentem! Nehéz pillanatok alatt tudtam csak reagálni, hogy én most tulajdonképpen futok. Vagyis edzek. A lábaimmal. Hogy mik vannak?!
Tésztás vagyok. A kenyér és a péksütik nem foglalkoztatnak, de a jó tészta egy finom feltéttel bármikor jöhet. Rendszerint másoknak frissen gyúrom a tésztát, magamnak viszont sajnos a Spar sajátmárkás gluténmentes tésztáját készítem. Ez az első lépés. Feltenni a vizet a tésztának. Közben egy serpenyőben közepes hőmérsékleten megpirítottam 4-5 szelet szalonnát, amire ráhelyeztem a zöldségreszelő uborkagyalus részén leszeletelt szintén 4-5 cukkinit. Amikor a szalonna fehér része szép áttetsző lett, a cukkini pedig átvette a pörcöcskéket, kiemeltem őket egy tányérra. 2-es fokozatra kapcsoltam a tűzhelyet és a pörcös, zsíros serpenyőben finom krémmé dolgoztam össze 4 evőkanál tejfölt és 1 evőkanálnyi kék sajtot, folyamatos keverés közben. Én Castello Dán extra krémes kéksajttal főzök. Amíg összefőtt és a tészta is elkészült, durván felaprítottam egy marék diót és a sajtmártáshoz kevertem. Hozzáadtam a tésztát, így az alap el is készült. Ráhelyeztem a szalonnát és a cukkinit, majd frissen őrölt borssal fűszereztem. Egyéb fűszerezést nem igényel, mert a szalonna is sós, valamint a sajt is. Inkább a végén, ha nagyon muszáj.


Mentás eperkrém leves

Remélem mindenkinek megvan a kép, amikor a kazettásmagnó kakaón szól és a hajsprével a kézben, a tükör előtt megy a tátogás! Bár gyerekkoromban hegedűltem, ennél fogva szolfézsóráim is voltak, sőt még énekkarra is jártam, a magán koncert szerves része volt a mindennapjaimnak, amikor egyedül voltam otthon. Még ha akkor dünnyögtem is miatta, ma már tudom és értékelem is a zene jelentőségét és köszönöm a szüleim döntését!
Mert a zene tölt. A zene élmény. A zene tisztítja az elmét és fejleszt. Energiát ad. Mint az énekkar, aminek tagja vagyok. Én úgy hívom 'kornyika óra', de az énekes társaim mind értik ennek fontosságát, mint gunyorosságát. Mert számos közös élményünk van már. Mint az 'Ave piros', amire az eperkrém leves emlékeztet. Ez nem saját recept, de olyan isteni lett, hogy bűn lenne nem megosztanom, hátha másnak is ízlik.
1kg szárától, minden zöld részétől megfosztott epret összeturmixoltam 1 egész kifacsart citrom levével, gondosan ügyelve arra, hogy a magok ne kerüljenek bele. 1 evőkanálnyi reszelt gyömbért, 15dkg cukrot és 8 mentalevelet is adtam hozzá. Ezután sűrű szitán, egy habverő segítségével, folyamatos keverés közben átszűrtem a finoman illatozó nedüt. A szita szerepe, hogy felfogja az epermagocskákat, a gyömbér kósza rostjait és a mentalevelecskék szárát. Hozzákevertem 1,5l tejet, pihentettem a hűtőben 3 órán át, hogy klasszul ősszeérjenek az ízek. A színe gyönyörű, tehát pipa. Az íze pedig egyenesen fenséges! Dupla pipa!


Epres rebarbara pite

Nyissunk ki egy üveg bort és az előkészületek alatt fogyasszuk el a tartalmát!
Alapvetően imádom nézni az alapanyagaimat. A színüket vizsgálgatom, az illatukat tesztelgetem, elképzelem, hogy milyen zöldfűszerrel tudnék egy új ízt komponálni, vagy hol lehet markánsabbá, illetve támogatóbbá tenni azt a bizonyos összetevőt.
Eper. Szép függő vagyok, de nem feltétlenül a nagy és piros szemek a zamatosak. Pont olyat sikerült vennem, ami szinte mézédes, de kevésbé látványos. Nem is lehetne remekebb!
Rebarbara. Számomra ez a szó mindig megszemélyesül. Mindig az jut eszembe, hogy újratöltve. Semmi nyelvi kapcsolódás az angol jelentésével, nem tudom miért tekintem fegyvernek ezt a gyönyörű színű zöldséget. Mert a rebarbara bizony zöldség, formára a zellerre hasonlító, savanykás ízű szálas zöldség, ami eperrel csúcs kategória.
20dkg zablisztet összemorzsoltam 10dkg vajjal, 1 csipetnyi sóval és egy kis csészényi tejjel. A kezünk melegétől a vaj egyre képlékenyebb, megkönnyítve a munkát, de azért ügyelni kell arra, hogy csak morzsolva elegyedjen a tészta, ne pedig gyúrva. Amikor szép egyneművé vált és egy kisebb cipót tudtam belőle formázni, fóliával letakarva beraktam a hűtőbe, amíg a tölteléket elkészítettem. Most jön a pillanat a sütő bekapcsolására 180fokra!
Megmostam fél kg epret, leszedtem a levélkéit, a zöld száracskákat és megfeleztem őket. Gyönyörű pirosak voltak! Megmostam két szép hosszú rebarbara szálat, levágtam mindkét végét és úgy kisujjnyi vastagra, vagy vékonyra szeleteltem. Miven olyan kiválóan édes volt az eper és én amúgy is a természetes ízek harcosa vagyok, így nem cukroztam. Nekem nincs piskótasütőm, ezért egy kerek formájú csattos formát használtam. Jó vastagon kivajaztam, még az oldalát is, megszórtam szeletelt mandulával és jött a tészta. A cipó méretű gombócot sodrófával, annak hiányában a már üres boros üveggel (!) szépen kinyújtottam pont a formánál úgy 3cm-rel nagyobbra. Ügyesen belehelyeztem a sütőformába, finoman belenyomkodtam, megszórtam mandulával és beleöntöttem a tölteléket. A forma oldaláig érő tésztát egyszerűen visszahajtottam és villával lenyomkodtam, mintáztam. Ez nem kötelező, de szép így! A tetejére került a mandulából, aztán 40 perc alatt megsütöttem.
Jöhet a porcukor a tetejére! Meg mascarpone mellé és itt a hmmmmm érzés.....!


Tejszínes édesköményleves

Menta, hőség, hideg ital. Nem, nem a mojitora gondoltam, bár I-MÁ-DOM, hanem a tejszínes, mentás édesköménylevesre. Pohárból, mentalevéllel.
Az édesköményt felkockáztam, felöntöttem a tetejéig vízzel, megsóztam, egy teáskanál cukrot adtam hozzá és két szár mentával puhára főztem. Kiemeltem a mentaleveleket, összeturmixoltam az édesköményt, aztán felfőztem tejszínnel. Hideg helyen, a hűtőben tároltam volna tálalásig, de ez meghiusult, mert türelmetlenségből langyosan ittuk meg az egészet.


2014. 11. 30.

Sajtkosár spárgával

Imádok szinte minden gyümölcsöt, de én az a 'szedd magad'-ra alkalmatlan ember vagyok, aki úgy teleeszi magát már a szedés elején, hogy sem ereje, sem kedve nem marad az igazi feladatra. Egyszer voltam eperföldön. Én majdnem a virágot is megettem, de a sárga, még nem érett epret majd mindet.
Mindig végigfutott rajtam a boldogság megannyi csodával párosulva, amikor a nagybátyám kosárszámra hozta nekünk a finomabbnál finomabb idénygyümölcsöt. De jó lenne, ha ez most is így lenne!
Javában tartanak a spárga-eper hetek, aminek azért is örülök, mert egy olyan zöldségről és gyümölcsről van szó, amiknek megannyi variánsa létezik.
Egy először összegyűrt, majd kiterített négyzet formájú sütőpapírt belehelyeztem egy fém sütőformába, aztán Pannónia sajtot reszeltem bele úgy, hogy a peremén is legyen a papíron sajt, ne csak a közepén. A gyűrésnek azért van szerepe, mert így nem az edény sima falának mintáját veszi fel a sajt, hanem egyenetlen marad a széle. 180fokon 20 perc alatt sajtkorsárkát sütőttem. Pároltam sárgarépát, spárgát, aminek levágtam természetesen az enyhén fás részét alul, a szár többi részét pedig úgy 5cm-es szeletekre vágtam. A felső résszel és a sárgarépával megtöltöttem a sajtkosarat, a maradék spárgát kevés sóval, borssal és tejföllel krémmé turmixoltam. Rukkola, csíra, eper, egy szelet sonka, a sajtkosárka és kész is egy könnyű vacsora.
Ez szezonálisan is készíthető, idény zöldségekkel, vagy pusztán sajtokkal is megtölthető a kosár, esetleg avocado krémmel tálalva.


Diós túrógombóc

Imádom a változást, a változtatást, az újat, a nem megszokott formákat. Azt mondja az angol, hogy 'Thinking outside the box', azaz gondolkodjunk máshogyan, a szokásostól eltérően, új szemszögből. Hogy mi köze ennek a képen látható golyókhoz? Változtatni akartam és ennek ereménye lett az új túrógombócom. Igen, igen! Ez egy sor túrógombóc. Mégpedig hidegen tálalt, főzés nélkül készített túrógombóc.
250g túrót összedolgoztam 3 evőkanál apró szemű zabpehellyel, 3 evőkanál mascarponeval, ízlés szerint cukorral, vagy mézzel és pont annyi natúr joghurttal, hogy formázható állagú legyen.  A pikáns ízét a frissen reszelt szerecsindió adja. Pár órára hűtőbe tettem, majd kivi nagyságú golyókat gyúrtam, amiket megforgattam apróra vágott dióban, majd ráültettem porcukros tejfölre.
Nagyon egyszerű!


Zöldségfasírt

Sosem voltam pazarló, de fokozatosan tanultam meg kezelni a környezetem adta javak és a saját energiám finom együttműködésének folyamatát. Észre sem vesszük, hogy mi mindent dobunk ki, hogy milyen hamar válunk meg más számára fontos elemektől. Én már olyannyira koncentráltan gyűjtöm a háztartási hulladékot, hogy szinte alig kerül valami a mindenes kukába. Hogy jön ez a főzéshez? Onnan indul ki minden! Korábban már írtam, most pedig újra kihangsúlyozom, hogy vétek ételt kidobni! Én mindent felhasználok, amit csak lehet. Maradékból főzni nem szégyen, hanem kihívás. Nem spórolás, hanem takarékos gazdálkodás.
Ennek szellemében sütöttem egy jókora adag zöldségfasírtot. Mi maradt a pulton? Fél vöröshagyma, brokkoli szár, tenyérnyi cékla, fél sárgarépa és egy kevés zeller gumó. Mindent lereszeltem, egy tojással, sóval, borssal és annyi zabliszttel (kb. 2-3 evőkanálnyi) összekevertem, amitől szépen összeállt, majd nem túl forró olajon mindkét oldalát megsütöttem. A formát sem bonyolítottam agyon, kanállal egy adagot a serpenyőre helyeztem és picit ellapítottam. 
Snidlinges joghurttal kellemes!